Szasza hozzàtartozoinak
A  baràtainak és ismeröseinek
A Szombathelyi Kötélugró klub tagjainak

Kedves baràtaink,

2001-ben, Svédorszàgban, kerültünk  elösször kapcsolatba a klubbal. Adrienn tanitott a külföldi tàborban ahol én és a lànyom Kathleen is jelen voltunk. Onnantól kezdve követtük  Adriennek, Katának, Szaszának és Lilának  , vagyis az “arany team-nek” , a sport teljesítményét.  És késöbb minden klub tagét..

Az elején csak Adriennel voltunk kontaktusban mert a többiek még nem beszéltek olyan jol angolul mi meg sajnos nem beszéltünk magyarul. Kezet fogtunk mindenkivel, vàllakat veregettünk és ölelkeztünk de igazàn beszélgetni nem tudtunk.

Ott voltunk mikor a klub a Szombathelyi téren ugrott hogy bekerüljön a Guiness Book of Records.
Arrol is gyorsan értesültünk hogy  Szasza megdöntötte a speed vilàgrekordot. És amikor Kathleen megkérdezte hogy hogy csinàlta ast mondta “ én egyszerüen csak ugràlok egyhelyben”.
Egyszóval: mi mindig tudtuk hogy mi zajlik a klubban.

Igy tudtuk meg azt is hogy Szasza megbetegedett. Valamilyen immunrendszer betegsége lett.
Mindig, minden alkalommal ammikor a klubbal kontaktusba kerültünk,  érdeklödtünk az egészsége irànt. Ez néha rossz volt , néha még a korhàzban is kellett maradnia. De mindig àtküzdötte ezen magàt. Szerencsére jöttek a lànyok néha-néha Belgiumba  igy személyesen értesültünk Szasza àllapotàról. A lànyok tudtàk hogy mi öket mindig szívesen làtjuk: àgyak mindig készen àlltak és az asztalt is nagy örömmel teritettük meg nekik. Csak arra kellet ügyelnük hogy legyen az asztalon csokolàdé. Vagy hogy ne felejtsünk elmenni fagyit enni…

A klub 10-éves jubileumàn is ott voltunk és làttuk hogy Szasza, amilyen kis termetü, olyan nagy sztàr volt a bemutató alatt. Hogy pontosan mit mondott azt nem tudjuk de làttuk hogy jó volt…

Az utolsó talàlkozàsunk Szaszaval 2007 novemberében volt. A Double Dutch versenyen, Pàrizsban, Franciaorszàgban. A legfiatalabb lànyunknak, Margot-nak, részt kellett vennie  ezen a versenyen  és ezért elmentünk egy napra Pàrizsba hogy a bajnoksàg hangulatàt élvezhessük. Na persze azért is mert tudtuk hogy ez megint egy lehetöség  arra hogy talàlkozzunk a Magyar baràtainkal.

Szasza hihetetlenül jol nézett ki. Ragyogott. És micsoda szózuhatag! Mivel hogy abban az a évben dolgozott elöször Angliàban nagyon jol megtanult angolul és végre elöször  tudtunk  igazàn egymàssal beszélgetni. Mig a versenybizottsàg meghozta a döntést addig mi jol elbeszélgettünk és persze nem hagytuk ki a csoki evést sem. Mert ö annyira szerette a mi Belga csokolàdénkat.

Mi Szaszàra  mindig igy fogunk emlékezni: sportos, boldog, erös làny aki bolondul a Belga csokolàdéért.

Ezért is nagyon bànatosak voltunk amikor Kathléntól, aki akkor éppen Adriennél volt Cyprusban làtogatóban, meghallottuk a rossz hírt.

Legföképpen ilyen pillanatokban sajnàljuk hogy nem beszélünk Magyarul: mert legszívesebben fölkaptuk volna a telefont  hogy  megosszuk a fàjdalmunkat egymàssal és hogy egymàst vigasztaljuk.

Mi tudjuk hogy Szasza mekkora ürességet hagy maga utàn nàllatok: hiszen ö mindig ott volt minden eseményen. Szaszàt  mi is a  szivünkbe  zàrtuk. A  fotója  pedig  kap egy díszhelyet a lakàsunkba.

Kedves hozzàtartozók és baràtok, mi nem fogjuk Szaszàt soha elfelejteni.
Reméljük hogy hamarosan sok anekdotàt  elmesélhetünk egymàsnak Szàszàról.

Mi màr készitjük a csokolàdét amit magunkal viszünk a következö làtogatàsunkra.

Öszinte részvétünk.

Sok szeretetet, vigaszt és együttérzést küldünk innen Belgiumból:

Erwin, Hilde,
Karen, Kathleen és Margot

Igy ismeretlenül is öszinte részvétem.
Elnézést ha itt –ott nem teljesen magyarosra van forditva de remélem azért sikerült àtvinnem azt amit  Hilde-ék szerettek volna mondani és ahogy érzik magukat.

Fülöp Réka (Hilde munkatàrsa)